Hazánk állatai: Halak

	A 25 000 ismert halfajból mintegy 542 féle halfaj él hazánkban. A halak kettő osztályba sorolhatjuk: Békés halak: Amur Balin Dévérkeszeg Márna Paduc Ponty Ragadozó halak: Csuka Harcsa Sügér Süllő Amur: Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halas tavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők. Balin: Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a természeti változásokra. Szinte egész Európában megtalálható Dánián és Anglián kívül ahol a balin teljesen kipusztult. Kelet Ázsiában is honos és Iránban is sikeresen honosították. Csuka: Lapos fejő őshonos ragadozóhal, ami szinte valamennyi édesvizünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra, akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben. Dévérkeszeg: A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él. Harcsa: A legnagyobb ragadozó halunk.. Színe a vízfenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke. Létezik albínó változata is amit pl. a Duna-Tisza-csatornán már fogtak. Társasan él 5-20 fős csoportokban alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik. Márna: Pontyfélék családjába tartozik. A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli. Paduc: A pontyfélék családjába tartozik. Folyóinkban (Tisza, Duna, Hernád, Sajó, Maros, Körösök stb.) őshonos, szinte mindenütt előfordul, és különösen kedveli a gyors folyású oxigén dús részeket ahol a márnával békésen együtt él. Európában Skandinávia és a Brit-szigetek kivételével mindenütt megtalálható. A kemény aljú medrek fölött érzi jól magát és csoportosan tartózkodik a folyók mélyebb részeiben. Nyaranként a paduccsapat előszeretettel felkeresi a kőfalak melletti sekélyebb vizeket. Ponty: Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket. Eredetileg Ázsiából származik, de ezt többen cáfolják. Alakváltozatai közé tartozik a pikkely nélküli bőrponty és a csak néhány pikkelyt viselő tükörponty. Ritkább változata a hazánkban veszélyeztetett állatfajták közé tartozó nyurgaponty. Sügér: Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt előfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl. a süllőtől. Eredetileg édesvízi hal de megtalálható a tenger öblökben is a fél sós vizekben. A fiatalok kisebb csapatokba verődnek az idősebbek magányosan élnek mivel a raj az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik. Süllő: Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A süllő elterjedt fajtája hazánkban a Kősüllő.

A 25 000 ismert halfajból mintegy 542 féle halfaj él hazánkban. A halak kettő osztályba sorolhatjuk:

Békés halak:

Amur
Balin
Dévérkeszeg
Márna
Paduc
Ponty

Ragadozó halak:

Csuka
Harcsa
Sügér
Süllő

Amur:

Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halas tavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Balin:

Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a természeti változásokra. Szinte egész Európában megtalálható Dánián és Anglián kívül ahol a balin teljesen kipusztult. Kelet Ázsiában is honos és Iránban is sikeresen honosították.

Csuka:

Lapos fejő őshonos ragadozóhal, ami szinte valamennyi édesvizünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra, akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

Dévérkeszeg:

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

Harcsa:

A legnagyobb ragadozó halunk.. Színe a vízfenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke. Létezik albínó változata is amit pl. a Duna-Tisza-csatornán már fogtak. Társasan él 5-20 fős csoportokban alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik.

Márna:

Pontyfélék családjába tartozik. A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli.

Paduc:

A pontyfélék családjába tartozik. Folyóinkban (Tisza, Duna, Hernád, Sajó, Maros, Körösök stb.) őshonos, szinte mindenütt előfordul, és különösen kedveli a gyors folyású oxigén dús részeket ahol a márnával békésen együtt él. Európában Skandinávia és a Brit-szigetek kivételével mindenütt megtalálható. A kemény aljú medrek fölött érzi jól magát és csoportosan tartózkodik a folyók mélyebb részeiben. Nyaranként a paduccsapat előszeretettel felkeresi a kőfalak melletti sekélyebb vizeket.

Ponty:

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket. Eredetileg Ázsiából származik, de ezt többen cáfolják. Alakváltozatai közé tartozik a pikkely nélküli bőrponty és a csak néhány pikkelyt viselő tükörponty. Ritkább változata a hazánkban veszélyeztetett állatfajták közé tartozó nyurgaponty.

Sügér:

Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt előfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl. a süllőtől. Eredetileg édesvízi hal de megtalálható a tenger öblökben is a fél sós vizekben. A fiatalok kisebb csapatokba verődnek az idősebbek magányosan élnek mivel a raj az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik.

Süllő:

Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A süllő elterjedt fajtája hazánkban a Kősüllő.