|
A világon élő mintegy 7900 hüllő állatfaj közül Magyarország mai területén 15 faj fordul elő a szabad természetben. A nálunk élő hüllők többsége ártalmatlan az emberre (inkább fordítva szokott lenni). Kerülik a találkozást, ha tehetik, sőt, egyesek holtnak tettetik magukat, ha megijesztik őket (vízisikló, rézsikló), mások ledobják a farkukat és elillannak (gyíkok). A kígyók, gyíkok és kétéltűek ártalmatlanok, s gyakran hasznos haszonbérlői a környezetünknek, mert irtják a rovarokat és a kártevőket. Egy átlagos béka kb. 10 kg ízeltlábút is elfogyaszt egy évben, és ugyanez igaz a gyíkokra is.
A nálunk élő hüllőket két rendbe osztjuk:- Teknősök:
- Pikkelyes hüllők:
- gyíkok:
- kígyók:
- Viperafélék:
- Keresztes vipera
- Rákosi vipera
Mocsári teknős: Síkvidéki, álló vagy lassú folyású vízeket, főleg az iszapos, mocsaras, zsombékos helyeket kedveli. Leginkább a víz közelében időzik, órák hosszat sütkérezik vízbedőlt fatörzseken, part menti fűben, köveken. Téli nyugalomra október végén vonul a fenék iszapjába, ahova mélyen beássa magát, vagy a befagyott víz jégpáncélja alatt telel.
Védett, Európa pár országaiban egyre veszélyeztetettebb, nálunk kevésbé, bár a negatív tendenciák már érezhetőek. Védelméhez fontos a kutatás és a veszélyeztető tényezők feltárása.
Fürge gyík: | |
| |
Sík- és dombvidéki gyepeken, kaszálókon, legelőkön, szántók szélein, alföldi erdőkben; réteken, vasúti töltésekben, füves árokpartokon, napos lejtőkön található. Az éjszakát védett helyen tölti és reggel már korán előbújik; egész nap aktív, de kerüli a tűző napot. Október első felében húzódik téli álomra, lyukakba, farönkök alá, kövek közé, fagymentes helyekre. Gyakran él együtt más gyíkfajokkal: a zöld-, a homoki-, az elevenszülő- és a fali gyíkkal is.
Védett, állománya nem veszélyeztetett, de élőhelyeinek feldarabolódása hosszú távon komoly veszélyt jelenthet számára; a szélsőséges időjárási viszonyok meghatározzák a tojások számát; a gyom- és rovarirtókkal kezelt területekről kipusztulnak. |
Zöld gyík:
Napos erdőszéleket, sík- és hegyvidéki régiókat, domboldalakat, sztyeppréteket, nedves kaszálók fákkal szegélyezett széleit, szőlőhegyeket, halastavak mellett, lakott területeket, tanyákat kedveli. Ha megzavarják, eltűnik a közeli lyukban, egy fa vagy bokor tövében, vagy szikla alatt. Rendkívül ügyesen mozog a fák törzsén. Ragaszkodik lakóhelyéhez, a párok általában együtt tartózkodnak, sőt sok esetben évekig együtt maradnak, és nagy területet birtokolnak (25-80 m2). Búvóhelyüket már reggel elhagyják, napoznak, majd vadászni indulnak. Fürgék, éberek és bátrak. Október környékén faodvakba, lyukakba, kövek alá, fagymentes helyekre vonulnak téli álomra.
Védett, egyes területeken eltűnőben van, de a hazai állomány egyelőre nem igényel speciális védelmi intézkedéseket.
Vízisikló: |
|
| Vizes élőhelyeket, lassabb folyású folyóvizeket, mocsarakat, lápokat, holtágakat, tavakat, mesterséges élőhelyeket kedveli, de néha víztől messzebb is megtalálható. Jól úszik, de gyakran messze eltávolodik a víztől. Ha megijesztik, a hátára fordul, és nyelvét kilógatva holtnak tetteti magát. Ha megfogják, bűzös váladékkal keni össze "támadóját". Október második felében-novemberben vonul téli pihenőre lyukakba, pincékbe, avarkupac alá.
Mérge: nincs.
Védett, de az állománya nem veszélyeztetett. |
Erdei sikló:
Sziklás lejtőkön, napos lomberdőkben, erdőszéleken, bokros részeken, domb- és hegyvidéki erdőkben, erdőhöz közeli lakott területeken található. Ügyesen mozog a fákon. Téli álomra október közepén vonul fagymentes zugokba, fák gyökerei alá, földalatti üregekbe, fészerbe, elhagyott padlásra. Nagyon jól alkalmazkodik új környezethez. Ha megijesztik, holtnak tetteti magát. Gyakorlatilag soha nem támad.
Mérge: nincs, védett.
Félelemből és tudatlanságból sokukat megölik az emberek.
Keresztes vipera: | |
| Főleg erdők és környékén, kaszálókon, bokros réteken, hegyi legelőkön, fenyveseken, ingoványban, elhanyagolt kertekben, vasúti töltésben, temetőben, romoknál, szeméttelepen találkozhatunk vele. A tavaszi és őszi időszakban szinte egész nap napozik. Forró nyári napokon csak a reggeli és a délutáni órákban aktív. Rejtőzködő kígyó, inkább elmenekül, ha tud, de ha sarokba szorítják és zaklatják, támad. Októberben húzódik téli pihenőre, üregekbe, gyökerek alá. Telelőhelyét gyakran megosztja fajtársaival, és más kígyó és gyíkfajokkal. Ragaszkodik területéhez.
Mérge: hemotoxikus, vérsejtkárosító.
Védett, leginkább az egyre csökkenő élettér veszélyeztetik. Félelemből és tudatlanságból gyakran megölik. |
|
Rákosi vipera: Kaszálókon, lápréteken, legelőkön; a Kiskunságban száraz sztyeppei környezetben is megtalálható. A felnőtt állatok évente háromszor vedlenek, a kicsik majdnem havonta. Október közepe és november legeleje között föld alatti üregekbe bújik és ott telel. Nagyon félénk, ha teheti, elmenekül.
Mérge: Neurotoxikus (idegkárosító), marása felnőtt emberre veszélytelen.
Fokozottan védett, élőhelyei eltűnése veszélyezteti, és 2004-től fajmegőrző program segíti fennmaradását.
|
|
|---|
